A mediációról
Magyarországon sok településén erősödnek a konfliktusok. A konfliktus alapja helyenként társadalmi, máshol kulturális, vagy egyszerűen csak a közös terület gyakorlati használatára vonatkozó normák és szabályok különbözősége. Hasonlóan egyre komolyabb konfliktusok formálódnak lakók, gazdasági szereplők, civilek, lakók és önkormányzatok között egy-egy új fejlesztés kapcsán. Ezek a konfliktusok ritkán múlnak el maguktól. Legtöbbször elhúzódó feszültség, vagy hadiállapot alakul ki, amely terheli a szereplőket, rontja az életminőséget, vagy az ellentét megakadályozza olyan dolgok megvalósulását, amely sok mindenkinek fontos lenne.
A Mediátor Team ilyen konfliktusok a kezelésében tud szakszerű segítséget nyújtani. Szakterületünk olyan folyamatok tervezése, amelyben a helyi konfliktusban érdekelt szereplők társadalmi részvétellel folyatott párbeszéd során jutnak mindenki számára elfogadható megegyezésre.
A vitarendezés folyamatában a mediátor feladata az, hogy segítsen a résztvevőknek abban, hogy álláspontjaikat (kezdőpozícióikat) kialakítsák, kifejtsék, feltárják a mögöttük rejlő érdekeket és szükségleteket, és megértsék a többi fél érdekeit és szükségleteit. Amikor a vita a bemerevedett álláspontokból kimozdul, és e mélyebb rétegeket feltárja, általában esély nyílik a megegyezésre. Ebből természetesen következik az is, hogy a vitarendezés szakértői segíthetnek akár csak az egyik félnek is, hogy tárgyalásaikra felkészüljenek, abban sikeresek legyenek.
A Mediátor Team tagjai hisznek abban, hogy a legjobb megoldásokat a felek közösen képesek megtalálni.
Kultúránk része a versengés. Sokan úgy gondolják, hogy a boldogulás verseny, amelyben a legjobbak győznek. Ezért kizárólag versengő stratégiákat használnak e célok elérésére. Versenyként fogják fel a konfliktusokat is, amelyben adott a nyereségek mértéke: amennyit engednek, annyival rosszabbul is járnak. Ezt a felfogást zéróösszegű játéknak hívja a művelt köztudat.
Van azonban egy másik típusú játék is: a pozitív összegű játék. Az ilyen játékban lehetséges, hogy a szereplők közösen többel jönnek el, mint amit bevittek a játékba. Az alternatív vitarendezés erre a típusra épül. Célja az, hogy a szerepelők közötti tárgyalást zéróösszegűből pozitív összegűbe fordítsa. Reális ez?
Alapvetően versengő típusú, üzleti alkukhoz szokott ember első logikus kérdése az, hogy, nem naiv feltételezés-e az, hogy egy vitában mindenki számára elfogadható és előnyös megoldás születhet. Hiszen ha egy almánk, vagy tortánk van, bármeddig beszélgethetünk, ha valaki nagyobb szeletet kap, akkor valamelyik másiknak biztosan kevesebb jut.
Ez a tétel mindaddig igaz, amíg ki nem derül, hogy az egyiknek az alma magja kell, mert fát akar ültetni, a másiknak meg a húsa, mert éhes. Vagy az egyik gyerek a marcipán állatkát szeretné a tor, a másik pedig a piskótát. Ezekben az esetekben a felezésnél sokkal jobb megoldások kínálkoznak: a felezéshez képest „nyer-nyer” típusú alku a mag-hús és piskóta-marcipán felosztás.
A közösségi konfliktusok általában komplex problémák. Szinte biztosan vannak olyan elemek, ahol a résztvevők preferenciái, érdekei és értékelései eltérnek. Így azután, ha elég mélyre ásunk, és megértjük a felek érdekeit és szükségleteit, gyakran találhatunk olyan megoldásokat, amivel mindenki jobban jár. Vagyis nem kötött a „torta” mérete, hanem bővíthető. A nagyobb tortából pedig mindenki egy kicsit többet kaphat.
Az alternatív vitarendezés az érdekek és szükségletek szintjén keres olyan megoldást, amit a felek elfogadhatónak és igazságosnak tartanak, és amelyről így időtálló egyezségeket köthetnek.
A folyamat végén a „jó” megállapodást az jelenti, amikor a megállapodás:
1. Igazságos: ez annyit jelent, hogy a felek igazságosnak és korrektnek érzik a folyamatot. Tapasztalat azt mutatja, hogy az a folyamat, amelyet a felek igazságosnak tartanak, általában olyan eredményre vezet, amit a felek elfogadnak és maguktól be is tartanak.
2. Hatékony: mind idő és erőforrás felhasználás tekintetében, mind pedig az összes értékteremtő lehetőség kihasználásában.
3. Jövő orientált: nem a múlt történéseinek megítélésére koncentrál, hanem a jövő számára keres a szereplők számára elfogadható megoldást.
4. Időtálló: mindenki által elfogadott; időben és erőforrásokban reális; együttműködő kapcsolatokat megőrző; és a körülmények változása miatt az újratárgyalásokat rugalmasan nyitva hagyó megállapodás.
5. Megvalósítható, reális, vagyis a tartalma egyértelmű, belátható és elvégezhető cselekmények során előállítható, kivitelezhető.
